Sajtóközlemény

1997 óta vagyok a Hooligans zenekarban. Egyenjogú tagként kerültem be a csapatba (együtt sírunk, együtt nevetünk), de most, 10 év után történtek olyan események, melyek a további közreműködésemet, zenekari tagságomat megfontolás tárgyává tették. Ezt a közleményt azért írtam meg és adom közre, mert szeretném, hogy a nagyobb nyilvánosság is tisztában legyen a kilépésemet kiváltó okokkal, illetve elkerüljem az esetleges találgatásokat.

10 év nagyon hosszú idő, 10 évig elviselni egymást egy zenekaron belül, sok türelmet igénylő feladat… De térjünk a lényegre! Gondolom, sokan észrevették, hogy a Hooligans-nek az utóbbi időkben kevesebb a koncertje, mint korábban. A zenekar egy fellépési díj áremelést eszközölt a tavalyi évben. Ez sajnos nem igazán vált be, mivel kevés koncertmeghívást tudtunk csak regisztrálni. Kitaláltuk, hogy csökkentsünk az áron, illetve a költségeken. (Márciustól akarunk/akartunk egy saját szervezésű sportcsarnokos koncertturnét csinálni.) Ennek a költségcsökkentésnek én lettem az áldozata, ugyanis a zenekar másik 3 tagja megbeszélte, hogy a gázsimat 50%-kal csökkentik. Ezt február 2-án (a szülinapomon,) közölték velem. Arra hivatkoztak, hogy én nem dolgozom a zenekarért annyit, mint a többiek, a színpadon nem mozgok eleget, még meg sem izzadok, és nem él a színpad jobb oldala ezekből adódóan stb. Én úgy érzem, hogy ez igazságtalan döntés volt a részükről, sőt megalázónak tartom ennyi együtt töltött közös munka/zenélés után. Napokig fontolgattam, hogy mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy kilépek a zenekarból.

Nagyon fáj nekem, hogy idáig jutottunk, de gondolom, legtöbben indokoltnak tartják a döntésemet. Számomra ez egy szerelem volt, de csalódtam. Tény, hogy voltak velem problémák, de vajon csak velem voltak? Én most azt látom, hogy most is nagy bajok vannak a zenekarban. A sok a hazugság a zenekaron belül (amiből lesz még sok, biztos vagyok benne), nincs már meg az a korrektség és baráti viszony, ami jellemezte a korábbi kapcsolatunkat. Volt egy-két koncert, ami azért maradt el, mert két tag előző éjszaka összeverekedett részegen, és másnap nem voltak hajlandóak eljönni a fellépésre. Nekem évekkel ezelőtt, február 2-án került kómába anyukám, február 8-án halt meg, ennek ellenére én aznap lejátszottam egy koncertet a zenekarral. A megbízhatóságra egy médiaszereplés a legjobb példa. Ketten voltunk beharangozva egy bizonyos tévében, én éppen megyek a helyszínre, amikor jön a telefon, hogy egyedül leszek bent, mert a másik tagnak nincs kedve áttaxizni a városon.

A zenekari megbeszéléseken több mondvacsinált dolgot „húztak rám”, ha csöndben voltan, mert egyetértettem a dolgokkal, amiről szó volt, az volt a baj, ha másnap kicsit felemeltem a hangom, az volt a baj. A többiek szerint ez már a kiborulásom jele! Utálom ezt a szót, soha nem voltam kiborulva (több médiapletykával ellentétben), most sem vagyok! Csak a nagy fájdalom van bennem, mert szerettem Őket (Csipát, Tibit, és nem utolsó sorban Endit)… Ezt is túlélem, mint egy igazi Padawan!  Fölöslegesnek tartom a további sárdobálást, mert nem bosszút szeretnék!(Az a sötét oldalon élők dolga.)

Én köszönöm a rajongóknak az eddigi rengeteg szeretetet, azoknak is, akik már elpártoltak a zenekar mellől, és a barátoknak is a biztatást! Remélem, találkozunk még valahol, valamikor!

Móritz Norbert